A Csongrád megyei Szentesről származó Baranyi család története, amely egyik tagja katona idejét letudva, a 19. század utolsó évében Erdélybe költözött, és leszármazottai most is ott élnek. A családtörténet tartalmazza a Baranyi család családfáját, több házasság révén rokonná váló szentesi családéval együtt. Így Puskás, Kováts, Pászti Tóth és Sulymos családokét. A családtörténet a 18. század közepétől, az 1759-es évtől kezdődik.
A Nógrád megyei Diósjenőn élt Pécsi Szabó jobbágy, paraszt család élettörténet dolgozza fel 1715-től kezdve.
A nagyabonyi Karikás Mihály Szervita téri Kis Pipa vendéglősének és családjának történet meséli el.
Az orosházi szerteágazó Gabnai család egyik ágának történetét mutatja be.
Hoeller-Bertram II. Móric báró 1844-ben az országgyűléshez folyamodik, hogy nemességét honosítsák. Bars vármegye követe, Ambró Antal nemcsak pártolja a kérelmet, de felhívja a figyelmet arra, hogy jelen kérelmező egyik őse már 1686-ban lefizette a honosításért járó taksát és bemutatta a követeknek a honosítási diplomát. Megjegyzem az 1527-től vezetett Királyi Könyvek nevét és honosítását nem tartalmazzák. De az 1687. évi XXVIII. tc. megemlít egy Bertram Ferenc Vinand belső kir. tanácsos és udvari levéltárost, aki honfiúsított.
E családról Nagy Ivánnak alig van adata, illetőleg csak annyit tud, hogy Komárom megyében lakott, bár címerét, vagy adományozását nem említi. A megyei monográfiában még ennek sincs nyoma, viszont a Királyi Könyvekben csak az 1802-iki évi nemesség megújításáról van szó, ami magában is bizonyos nehézségeket involvál a régebbi nemességi jogok gyakorlása körül, ennélfogva alkalomszerű lesz erről a dubiózus armálisról néhány szót ejteni két hiteles Bars vármegyei kiadvány nyomán. E szerint II. Ferdinánd 1623. évi szeptember 7-én Bécsben Vellesz Balázs és neje Szabó Heléna számára, kiemelvén mindkettőt a közrendből, a következő armálist adja: